2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
6. nap - 3. rész
Ulcinj
Következő város, amit még ma megnéztünk Ulcinj volt. Aki a képeket megnézi lehet nem fogja érteni miért mondom azt, hogy nem érte meg eljönni idáig, mert élőben a város nekünk nem igazán tetszett. Már az elején kicsit felhúztuk magunkat, mert legalább fél óra elment azzal, hogy parkolóhelyet találjunk. Ahol volt, ott telefonon lehetett volna parkolójegyet venni, de gőzünk sem volt hogy működik. Ki volt írva, hogy alternatívaként vehetünk kioszkban is, de hogy melyikben vagy hol, arról semmi infó. Bementünk az egyik boltba, amelyik mellett megálltunk, hogy tudna-e infót adni hol tudunk parkolójegyet venni, de a hölgy nem tudott segíteni. Nem akartunk büntetést fizetni, úgyhogy inkább másik parkolót kerestünk. Lementünk egész a tengerpartig, ott találtunk is egyet, de elvileg az is fizetős lett volna. Ott volt is egy bódé, de zárva volt. Aztán valaki mondta, hogy most ingyenes, nem kell jegyet vennünk. Kicsit hitetlenek voltunk, de mivel a többi autón se láttunk kirakva parkolójegyet, reméltük, hogy nem lesz gond.
Végigsétáltunk előbb a part mentén, majd felmentünk az óvárosba.
 |
| A parkoló |
A belvárosi strand a Mala plaža /Kis strand/ névre hallgat, mely nevével ellentétben elég hosszan elnyúlik a belváros partján, dee a városon kívül van ennél sokkal nagyobb starnd is.
 |
| Ulcinj óvárosa |
Ulcinj Montenegro déli határvárosa, innét már csak néhány km Albánia. A város vonzereje a Velika plaža homokos strandja, mely egészen Albániáig nyúlik. Aki azonban nem strandolni szeretne, annak ezt nem igazán érdemes felkeresni, mert csak homok, víz, szálloda és koktélbár található itt, más nem igazán. Legalábbis ahogy képeken láttam. Minket inkább a város érdekelt.
Egy lépcsőn lehet felmenni a Citadellába, az óváros erődített részébe. Föntről a legszebb a kilátás a városra és a strandra. A 6. században épített két kapu közül a keleti a tengerhez vezetett, míg a nyugati a szárazföld felé.
A Citadella végében egy bárhoz jutottunk, azt hiszem ez volt a Sunset Beach Bar, ami nagyon hangulatosan volt kialakítva, napernyőkkel és napozóágyakkal.
Ezután beljebb mentünk az óvárosban, ami nekünk inkább tűnt egy étterem dzsungelnek, mint óvárosnak, ráadásul az óváros jellegét sem láttuk, az éttermek mind újonnan épülteknek tűntek. Ráadásul azt sem tudtuk hova mehetünk anélkül, hogy ennünk vagy innunk kellene valamit, ugyanis szinte az egész területet éttermek foglalják el és nem lehet eldönteni, hogy a szűk utcácskák közül melyik tartozik éttermekhez és melyik nem. Van, hogy ezek a szűk utcácskák egyenesen egy étterem bejáratához vezetnek.
Így történt, hogy percek alatt egy étterem bejáratánál találtuk magunkat és továbbmenni csak azon át lehetett. Persze rögtön be lettünk invitálva, mondták nagyon szép innét a kilátás, menjünk be nyugodtan, a kilátás ingyen van. De nem volt pofánk csak úgy bemenni, meg amúgyis szomjasak voltunk, úgyhogy kértünk egy üdítőt. Az étterem tényleg nagyon jól meg volt csinálva és hogy egyenesen a partra lehetett látni az asztaloktól, az külön jó volt, de amikor az egész óváros ilyenekkel van tele és nem lehet egy jót sétálni anélkül, hogy ne invitálgatnának folyton be valahova, az nem annyira jó.
A térkép jelölt egy múzeumot, innét arrafelé indultunk el, hátha ott van valami érdemleges látnivaló. Továbbra is szűk utcácskákon haladtunk, a múzeum felé menet úgy tűnt errefelé már lakóházak vannak. A múzeumba belépőt kellett fizetni, ami nem is volt drága, 1 euró, de már zártak, így nem mentünk be.
 |
| A múzeum bejárata |
Tovább sétálva megláttunk egy feliratot, mely szerint arra található Cervantes szobra. Gondoltuk ezt megkeressük.
A szobor egy szálloda udvarán található, ahol most valami rendezvény lehetett, mert itt volt egy csomó kiöltözött ember. Mivel meg akartuk nézni a szobrot, besétáltunk a szálloda nyitott kapuján. Sokan voltak, de a kutya nem kérdezett tőlünk semmit, biztos azt hitték mi is a csapathoz tartozunk. :-)
Van itt egy másik szobor is, ez Sabbatai Zevi-t ábrázolja, aki azt állította, hogy ő a régóta várt zsidó Messiás. Ő volt a Sabbatean mozgalom megalapítója, amelynek követőit később Dönme /megtérők/ vagy kripto-zsidókként ismertek.
 |
| Kilátás a szálloda udvaráról |
Cervantesről csak egy mellszobor volt, amit sajnos előlről nem tudtam lefotózni, mert akkor be kellett volna mennem a tömeg közé, akik a szobor előtt egy csoportban álltak, de ennyire már nem akartam feltűnő lenni, mert valószínűleg már a szálloda területére se nagyon jöhettünk volna be.
Ulcinj után elindultunk vissza a szállásra. Közben megálltunk egy boltnál bevásárolni, itt csináltam néhány képet is:
Kicsit későn érkeztünk vissza a szállásra, már sötét volt. Ma volt az utolsó éjszakánk itt, ami miatt kicsit szomorúak voltunk, mert nagyon szerettük ezt a kérót.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése