Földünk szépségei: Montenegro - 2/1. - Durmitor Ring

2022/05/23 - 2022/06/01.

Montenegro

2. nap

Durmitor Ring

1. rész

Reggel sikerült időben felkelnünk és 7 óra utén pár perccel már úton is voltunk. Napos és meleg időre ébredtünk, viszont a hegyek tetején sűrű fehér köd tanyázott. Tegnap már túl fáradtak voltunk, hogy megálljunk lefotózni a Tara kanyont, ma viszont így korán reggel ezzel indítottunk, úgyis arra vezetett az utunk. A folyó csodálatos türkiz színben pompázott. Ez Európa legnagyobb és legmélyebb kanyonja, 82 km hosszú, legmélyebb részén 1300 méter. A Grand kanyon után a világ második leghosszabb kanyonja.

Már tegnap is rácsodálkoztunk, hogy a sziklákból kinőve hogyan képesek életben maradni a fák. Pedig itt Montenegróban ez nem ritka jelenség.

Tegnap este megettük az utolsó szendvicset is, amit magunkkal hoztunk otthonról, ezért nagyon reméltük, hogy találunk valami boltot, ahol tudunk venni valami kaját. A Tara hídnál megláttunk egy kisboltot, bementünk és vettünk pár dolgot. A bolt előtt van egy nagy parkoló, de ahogy megálltunk rögtön jött egy csaj, hogy csak az étterem vendégei és a Tara Zip Line kuncsaftjai parkolhatnak itt ingyen. Mi nem akartunk sokáig maradni, megkérdeztük mennyit fizessünk, mert csak egy 5 percet maradnánk, amíg bemegyünk a boltba és lefotózzuk a Tara hidat. Rendes volt, azt mondta, akkor maradjunk nyugodtan, még úgyis korán van és nincsenek sokan.

Tovább idultunk Žabljak felé, ami mai első úticélunk volt a Durmitor Ring-en. De mi is ez a Durmitor Ring? Nos, nem más, mint a Durmitor Nemzeti Park panorámás útja a hegyek körül. Ha valakinek csak egy napja van, hogy bejárja a területet, az a legkézenfekvőbb, ha autóval végigmegy ezen az úton és megáll a kilátóknál. Ám a Durmitorba vétek lenne anélkül elmenni, hogy legalább kisebb túrákat nem tesz az ember, hiszen a Nemzeti Park legszebb részei úgy láthatók a legjobban. Van egy máik lehetőség is, befizetni valamelyik 4 x 4-es túrára, ahol terepjárókkal visznek minket végig a körgyűrűn. Ez azért jó, mert bemennek olyan helyekre is, ami normál személyautóval nem járható. Egy ilyen túra azonban nem olcsó, 70 euró körül mozog egy jegy ára. Sokat agyaltam rajta érdemes lenne-e ezt az opciót választanunk, de végül amellett döntöttünk, hogy mi magunk járjuk végig és így ott állunk meg, ahol nekünk tetszik.

A Durmitor Ring-ről csináltam egy térképet, bejelölve a lényegesebb látnivalókat:

Žabljak felé menet nagyon szép helyeken haladtunk keresztül, úgyhogy ismét volt pár megállónk:

Crno Jezero /Fekete tó/ túra

A Crno Jezero, vagyis magyarul Fekete tó Žabljak mellett található, itt van a Durmitor Nemzeti Park kapuja. A tó parkolójában belépőt kell venni a Nemzeti Parkba, egyébként Montenegróban minden Nemzeti Park fizetős. A belépő fejenként 3 euró, tehát egyáltalán nem vészes, az egész napos parkolás pedig 2 euró, amit a jeggyel együtt lehet megváltani.

A parkoló az Otoka folyó mentén helyezkedik el, melynek fenyófákkal benőtt partja rendkívül látványos. Egy darabig a folyó mellett haladva, aszfaltozott úton sétálhatunk le a tóhoz.

Már pár perce elindultunk a tó felé, amikor eszünkbe jutott, hogy a parkolójegyet azért jó lett volna kitenni a szélvédőre. Párom visszament és kitette, nehogy baj legyen belőle. Addig én megvártam. A tóhoz vezető úton sok utcai árus kínálja portékáit viszont legalább ugyanannyi ilyen bódé állt üresen. Vagy ennyire előszezon volt még vagy ezek még mindig a koronavírus hatásai, nem tudtam eldönteni.

Üresen álló árus bódé

A tó partján látogatóközpont várja a turistákat és van itt egy étterem is.

A Međed lábánál 1416 méteres tengerszint feletti magasságon elhelyezkedő jégvájta tengerszemet Montenegro legszebb tavának tartják. A Durmitor Nemzeti Park 18 gleccsertava közül ez a legnagyobb. A tó két részből áll, ugyanis száraz időszakban egy átjáró /Struga/ a Veliko /nagy/ és a Malo /kis/ Crno jezerora osztja a vízfelületet.

Úgy jöttünk ide, hogy ha lesz kedvünk, akkor körbesétáljuk a tavat, ha nem, akkor több idő marad majd mást megnézni. Végül úgy döntöttünk elindulunk a túrán, nem tűnt annyira nagy körnek. Az étterem felé mentünk, ami festői környezetben található. Most még nem voltunk annyira éhesek, de úgy gondoltuk, miután végigsétáljuk a tavat jól fog esni egy kis friss ebéd.

Az étteremnél hozzánk csapódott egy kutya, ami kb. az út feléig követett minket. Ha lemaradt és szóltam neki, hogy jöjjön tovább, akkor jött, nagyon cuki volt. Valahol az út felénél jött gy másik pár egy másik kutyával, ekkor hozzájuk csapódott és otthagyott minket.

A gyalogút végig a tó körül fut, térképre nem igazán van szükség, ezért most nem is rajzoltam meg hozzá külön útvonalat és GPX file-t sem mellékelek. Azzal azonban számolni kell /mi sem tudtuk és jó nagy meglepi volt/, hogy tavasszal, amikor a hegyekről leolvad a hó, hihetelenül megduzzad a vize és a két tó eggyé válik, teljesen eltüntetve a kettő között lévő átjárót. Egyes helyeken a gyalogútra is ráfolyik a víz, ezzel az első vízesést elérve szembesültünk. Részletesebben majd lejjebb, képekkel.

Montenegróban több helyen is találkoztunk képkerettel, mely mögé állva keretezett képet csinálhatunk magunkról. Itt is volt egy ilyen, de most a vízben állt. Ekkor már sejtettük, hogy valószínüleg normális esetekben kevesebb víz szokott lenni a tóban.

A kutya, aki követett minket

A nagy és a kis tó találkozásától nem messze található a Titova barlang. Felmentem a lépcsőn megnézni, de nem igazán találtam érdekesnek.

Voltak kissé nehezebb szakaszok a túra során, pl. amikor kifüggesztett kötél segítségével kellett lemenni egy elég meredek sziklás részen.

Megérkeztünk az első vízeséshez. A tó állandó befolyója a Mlinski patak /Malom-patak/, időszakosan a Točak-forrás. A legnagyobb vízmennyiséget mégis az időszakos Čelinán keresztül kapja, amely a kis tó feletti karsztforrás-rendszer a Međed lábánál. Májusban, hóolvadás idején a felszín alatti karsztos üregek telítődnek és nagy vízhozzammal, vízesések és zúgók formájában táplálják a tavat. A hegyoldalon lezúduló, nagy mennyiségű vizek a tó környezetében lévő gyalogösvényt is elárasztva jutnak a tómederbe. A feltöltődés gyorsaságát mutatja, hogy így 2 nap alatt telítődik az előtte leürült tó.

Több vízesés is látható a tó körül, szám szerint három, de mindegyik csak időszakos. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy mi épp láttuk őket, ám nem volt könnyű átjutni rajtuk. Már az elsőnél elgondolkoztam rajta, hogy nem lenne-e jobb visszafordulni, mint ezen átmenni, végül sikerült, de mindketten bokáig vizesek lettünk. Most nagyon jól jött volna a vízálló túrabakancs, de nem goldoltuk, hogy szükség lehet rá.

Ez a gyalogút

Épp hogy az egyiken átjutottunk és kicsit fellélegeztünk, azt gondolva, hogy innét már nem lesz semmi gond, jött a következő két vízesés, amiken még az előzőnél is nehezebb volt átmenni. Végül már úgy voltunk vele, hogy úgyis vizesek vagyunk, már teljesen mindegy és átgyalogoltunk rajta. Próbáltunk ügyelni rá, hogy minél kevésbé legyünk vizesek, de nem sikerült. Sebaj, szerencsére nagyon meleg volt és mire körbeértünk a tón, majdnem meg is száradtunk.

A gyalogút

A pad is vízben áll

Mire körbeértünk a tavon farkas éhesek voltunk. Eredetileg úgy akatuk, hogy a két tó közti átjárón visszafordulunk és csak a nagyobb tavat járjuk körbe, csak nem tudtuk, hogy az az átjáró nincs mindig ott, így kénytelenek voltunk végigmenni az egészen. De nem bántuk meg, a táj végig nagyon szép volt. Beültünk az étterembe és megkóstoltuk a Durmitor steak-nek nevezett kaját, ami sajttal töltött disznóhús volt valami furcsa bundában, sült krumplival. Amikor kihozták és megláttuk mekkora adag, majdnem lefordultunk a székről. Én nem is bírtam megenni, a maradékot becsomagoltattuk és elvittük. A kaja finom volt, olcsónak viszont nem mondanám, 40 font körül fizettünk érte összesen, bár kértünk hozzá salátát és innivalót is, párom pedig még rizst plusz köretnek.