Földünk szépségei: Montenegro - 9/1.

2022/05/23 - 2022/06/01.

Montenegro

9. nap - 1. rész

Budva

A mai napot városnézéssel töltöttük. Volt néhány város, ami rajta volt a bakancslistámon, ma azokat kerestük fel. Először Budvába látogattunk, mely a montenegrói part legrégebbi városa. Ez a hely a legszebb lányok, a legmenőbb autók és a legmagasabb árak városának számít az egész partvidéken. Az óváros közelében kerestünk egy parkolót.

Egy kicsit szétnéztünk a jachtokkal teli kikötőben, majd a városkapun bementünk a történelmi óvárosba, mely a partszakasz többi részétől kissé távolabb egy, az Adriába benyúló félszigeten fekszik. Az óváros képét a 19. századi velencei hódítók alakították ki.

Egy fagyival hűsítve magunkat - ami ebben a melegben nagyon jól esett -, tovább sétálgattunk a szűk kis utcákon. Az óváros fő terén található a Szent Iván templom, egy ősi bazilika, melyet éjjel szépen megvilágítanak. A templom híres harangtoronnyal, valamint egy lenyűgöző üvegmozaikkal rendelkezik.

Szentháromság templom

A középkori Szent Mária erőd, más néven Citadella, az óváros egyik legmonumentálisabb épülete, ma kulturális és szórakoztató központ szerepét tölti be. Azért építették, hogy megvédje Budvát a tenger felől érkező támadásokkal szemben, amikor a közönséges városfalak már nem nyújtottak elegendő védelmet. A bástyán belül fegyvertár és élelemkészlet is volt, mely lehetővé tette a hosszú ostrom sikeres átvészelését, az erődfalak többrétegű elrendezése pedig garantálta a Citadella megközelíthetetlenségét és erejét.

A fellegvár 840 elején épült, de sajnos csak az északi torony, valamint az északi és keleti falak maradtak meg. A XV. századi épületek, az egykori laktanya épületei, a kapuk, az erődfalak és a Mária-templom romjai viszont a mai napig tökéletesen megőrződtek. Az előtte lévő téren szabadtéri előadásokat szoktak tartani.

Közvetlenül az óváros alatt terül el a Ričardova Glava strand, mely kavicsos homokkal, napágyakkal és napernyőkkel várja a fürdeni vágyókat. Az óvárosból egy kapun át lehet kimenni.

A Sveti Nikola /Szent Miklós/ sziget

A Mogren strand felé egy tengerparti ösvényt építettek ki, ennek az elején található Budva híres szobra, a Budvai Ballerina. Alakját egy régi legenda ihlette, mely egy lányról szól, aki egy tengerész jegyese volt. A tengerész elvitorlázott messzi távolságokra hogy a megkeresett pénzből a lánnyal élhessen. Azonban soha többé nem tért vissza, de kedvese még mindig várta és minden este kiment a sziklához. Évekig várt rá így, míg egy reggel holtan nem találták a sziklán.

Ballerinának szokták hívni, de valójában nem rendelkezik a balerinák jelképével, a tüll szoknyával. Ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy a lány meztelen. A helyiek viccesen ezért azt szokták mondani a szoborról, hogy a "lány, aki elvesztette a fürdőruháját". Az ország legtöbbet fotózott szobra a hűség szimbólumává és Budva nem hivatalos jelképévé vált.

Egy másik verzió szerint egy híres montenegrói tornász emlékére készült, aki valahol itt a sziklák környékén esett a tengerbe, bár senki nem tudja megmondani ennek a tornásznak a nevét. Más történet szerint egy fiatal pár tragikus történetét eleveníti meg, akiket úszás közben megtámadott egy cápa. A lánynak sikerült kiúsznia, de a férfinak nem. Ezután a lány minden éjjel kijött a tengerpartra, hogy kedvesét várja, de a csoda nem törtőnt meg. A lány nem tudott szerelme nélkül élni és ő is meghalt. A szobor ezen verziója szerint az önzetlen szerelem jelképeként készült.

Mások szerint a szobor azon helyi gazdag családoknak állít emléket, akiknek a lányai úszni mentek a tengerbe, de sose tértek vissza. A legvalószínűbb azonban egy réges régi történet, mely szerint volt egy szerelmes pár, aki Budvában élt, a lány táncos volt, a fiú tengerész. A fiú gyakran ment ki a tengerre, a lány pedig mindig szerelmesen várta vissza. Egyszer egy hosszú útra ment, a lány minden reggel kiment a sziklához és táncolni kezdett, miközben a szeme a távolba révedt, remélve, hogy szerelme megjelenik a horizonton. Teltek múltak az évek, sorra kötöttek ki a hajók, de a szerelme hajója sosem tért vissza. A lány később meghalt, de örökké hűséges maradt kedveséhez.

Az egyik helyen minden kifelé jövő hullám felcsapott a gyalogútra. Próbáltunk azalatt a pár másodperc alatt átszaladni, amikor a hullámok épp visszahúzódtak, de sajnos rosszul időzítettünk és pont telibe kapott. Tiszta víz lett a cipőnk. Ahogy továbbmentünk, ismét egy olyan helyre értünk, ahova szintén felcsapkodtak a hullámok, itt már inkább levettük a cipőnket és a zoknit, mert nem láttuk esélyét, hogy ezt szárazon megússzuk, bár már így se voltunk azok, de nem akartuk, hogy mégvizesebb legyen a cipőnk. Mezítláb sétáltunk tovább a part túlvégébe, de az aprókavicsos homokban nem volt kellemes a járkálás, kaptunk egy kemény talpmasszázst.

Innen nézve a Szent Miklós szigetet, úgy tűnik, mintha egy hatalmas krokodik feküdne a vízen:

Már alig vártam, hogy felhúzhassam a cipőmet, miután visszamentünk a sziklás ösvényen az óvárosba.

Hamarosan elhagytuk az óvárost is, de még sétáltunk egyet a kikötő környékén.

Folyton megállított valaki és valamit próbált ránk tukmálni, hol egy étterembe akartak beinvitálni, hol hajókázásra csábítgattak, de a legpofátlanabb az a fickó volt, akinek sajnos bedőltünk. Megállított, barátságosan kérdezte honna jöttünk, persze 1-2 alap szót tudott magyarul, ezek minden nyelven tudnak pár szót, ismerjük már ezt Rómából, most mégis belesétáltunk a csapdába. Elővett egy papírt és elkezdte belőle kivágni kettőnket, miközben beszélt hozzánk. Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz jó vége, de ekkorra már félig kész volt a mű. Nem is értem miért nem hagytuk faképnél, de sajnos már ott elrontottuk, hogy egyáltalán szóba álltunk vele, ilyenkor már nem veszi jól ki magát, ha lelépünk. Megvártuk hát, amíg elkészül a mű. Valóban kicsit hasonlított ránk, kivágta a sziluettünket, majd berakta egy borítékba és átnyújtotta. Mire mi megkérdeztük, hogy és ez mennyi lesz? Gondoltuk adunk pár eurót, de közölte, hogy 10-et szoktak adni. Majdnem lehidaltunk, de mostmár bunkóság lett volna visszaadni neki és talán balszerencsés is, úgyhogy kifizettük. Viszont kissé lehangolt minket, hogy ismét belesétáltunk egy csapdába. Nem arról a 10 euróról volt szó, de egy olyan valamiért adtuk ki, amire semmi szükségünk, főleg hogy közeledve a hazautazáshoz, eléggé fogytán volt a pénzünk.

Rá akartak beszélni minket arra is, hogy menjünk át a Szent Miklós szigetre, amit a Hawaii Montenegronak is neveznek és nagyon kedvelt hely a strandolók körében. Erre most viszont se időnk, se pénzünk nem volt és nem is akartunk már szóbaállni senkivel, úgyhogy ezeket a tukmálásokat már kicsit bunkón, rájuk se nézve vettük figyelmen kívül.