Földünk szépségei: Montenegro - 8/2.

2022/05/23 - 2022/06/01.

Montenegro

8. nap - 2. rész

Kotor városfala

Mikor visszaértünk Kotorba, megállt egy megállóval előtte is, mint ahol felszálltunk, az nekünk a szálláshoz közelebb volt, így mi is kiszálltunk ott. Egy kicsit felmentünk a kéróba, utána elmentünk enni valamit. Találtunk egy gyros-ost a kikötőnél, de iszonyat rossz volt, borzasztóan sós, alig bírtuk megenni és nem is pont azt adták, amit kértünk, csak már nem akartunk cirkuszolni.

Ebéd után elindultunk túrázni a városfalra, de nem az óvároson keresztül mentünk, ahol állítólag 8 eurót kellett volna fizetni érte, hanem körben, egy szerpentines gyalogúton, mely a Scurda folyó végében kezdődött. Itt hozzánk csapódott egy macska, nagyon éhes lehetett szegény, de nem volt nálunk semmi olyan kaja, ami neki jó lett volna. Vizet kapott egy kis tálban, amit út közben találtam, de az nem kellett neki. Elég sokáig jött velünk hűségesen, majd amikor látta, hogy nem kap semmi kaját, nem jött tovább.

Ahogy egyre följebb mentünk a kanyargós ösvényen, egyre szebb kilátás tárult elénk a Kotor öbölre és a városra.

Már majdnem felértünk a tetőre, amikor megláttunk egy épületet. Ki volt írva, hogy friss hideg innivalót lehet kapni, egyébként egy privát kéró volt itt. Nagyon szomjasak voltunk, bár volt nálunk innivaló, de az már megmelegedett és így nem annyira hűsített, ebben a nagy melegben jólesett volna valami hidegebb. Bementünk ide, egy idős férfi jött és kérdezte mit kérünk. Párom egy sört ivott én egy jeges teát. Az utóbbi teljesen házi készítésű volt, nem a számomra megszokott íz, de hűsítőnek szuper volt. Akart hozni nekünk olajbogyót is, de azt mi nem szeretjük. Kint voltak asztalok és székek, oda le lehetett ülni. A kilátás szép volt innét is:

Mások is jöttek, követve a példánkat. Beszéltük is párommal, hogy az öreg nagyon jól csinálja, mire ide felér az ember szinte mindenkinek jólesik egy kis frissítő, úgyhogy simán megéri csinálni neki. Főleg, hogy a gyalogút során ez az egyetlen ház. Kicsit megpihentünk, megittuk az innivalónkat, kifizettük és tovább indultunk a fal felé. Fölfelé innét már nem sokat kellett menni, lassan elértük azt a helyet, ahol rá tudunk csatlakozni a falra.

Van itt egy romos templom, a Szent György /Sveti Juraj/. Ez egy régi katolikus templom, kicsit már lepukkant, félig romos állapotban. Belül viszont még mindig jól látszanak a falfestmények maradványai.

Egyetlen helyen lehet a falon átmenni, ahol van egy kis ablak, alatta pedig egy létra. Én kicsit lemaradtam fotózni, mire felnéztem, hogy párom hova tűnt, akkor már fent ült falon.

Miután bemásztunk a falon a Szent János erőd felé vettük az irányt, ami innét már nem volt messze.

A Szent János erőd /Sveti Ivan/ vagy San Giovanni ahogy a kotoriak szeretik nevezni, Kotor óvárosának falai fölött található 280 m tengerszint feletti magasságban. A San Giovanni a kotori erődítmény része, amely egy integrált történelmi erődrendszer, mely Kotor középkori városát védte, sáncokkal, tornyokkal, fellegvárokkal, kapukkal, bástyákkal, erődökkel, ciszternákkal, várral, valamint kiegészítő épületekkel és építményekkel. I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. Létrehozása óta az erőd rengeteg változáson és csatán ment keresztül a velencei, orosz és francia uralom alatt. A brit haditengerészeti hadsereg bombázta, a második világháború alatt elfoglalták, és még három különálló földrengést is túlélt. Sajnos ma már romos állapotban található.

Tetejéről belátni az egész Koror öblöt és a várost is.

Elindultunk lefelé, de nem arra amerről jöttünk, hanem a város felé vezető lépcsőkön, amin felfelé fizetni kellett volna.

A Gyógyító Boldogasszony-templom /Crkva Gospe od Zdravlja/ egy római katolikus templom, mely a városfal mellé épült a Szent János-hegy lejtőjén, 1518-ban. Csak gyalogosan közelíthető meg, a városfal lépcsőin keresztül.

A lépcsősor alján valóban láttuk a jegyvásárló helyet és a forgókaput, de a fickó, aki bent ült, ügyet se vetett ránk. Kb. fel se nézett az újságból, amit olvasott. Kicsit tartottunk ugyan tőle, hogy majd megkérdezik, hogy vettünk-e jegyet, mert nem emlékeznek ránk, de semmi ilyesmi nem volt.