2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
7. nap - 4. rész
Kotor
Kotor felett borús, sötét felhők tanyáztak, valószínűleg errefelé is lehetett egy kis vihar, de ez eső nem esett amikor megérkeztünk. Egyből a szállásra mentünk, aminek a bejáratát kicsit nehezen találtuk meg, mert az útról egy lépcsőn lehet felmenni, kocsival egy kis mellékúton, az épület mögött. Ezt viszont nem tudtuk és kezdtünk megijedni, hogy nincs is parkolója az apartmannak, pedig direkt azért foglaltam, mert azt írták van. Leraktuk az autót a járdán az út mellett és bejelentkeztünk. Akkor mondta a fickó, hogy merre tudunk kocsival felmenni és hátul valóban ott volt a parkoló, úgyhogy minden rendben volt.
A Bay View Apartments-ben szálltunk meg, egy idősebb fickó volt a tulaj, megmutatta melyik lesz a mi apartmanunk. Nagyon kedves volt, mindent szépen megmutogatott a kéróban, elég jól beszélt angolul is. Elmondta mit érdemes megnézni a városban és a környéken, majd adott egy tippet, hogy menjünk fel a városfalra anélkül, hogy fizetni keljen érte. A végén mondta, hogy mindjárt visszajön, hoz nekünk egy kis jégkrémet.
Itt ismét 3 éjszakát fogunk megszállni, amiért összesen 127,50 eurót fizettünk. Tekintve, hogy Montenegro egyik leghíresebb városában vagyunk, ráadásul nagyon jó helyen, közel az óvároshoz, ez abszolút nem volt drága. A kéró is nagyon rendben volt. Tartozott hozzá egy erkély is, ahonnét a Kotor öbölre nyílt nagyon szép kilátás.
Egy kicsit kifújtuk magunkat, majd lementünk szétnézni a kikötőbe. Eléggé be volt borulva még mindig, de meleg, fülledt idő volt, viszont úgy nézett ki mindjárt leszakad az ég, ezért vittünk magunkkal pulóvert is. Végül nem volt rá szükség és csak nyűg volt.
Kotor városa nagyon tetszett, a kikötőben igazi mediterrán környezetben sétálhattunk, a hegyek pedig ott magasodtak a város mögött. Egyébként egész Montenegro egy hatalmas hegy, leérkezve ide a déli részre, úgy éreztük, mintha fentről, északról lejöttek volna velünk a hegyek is.
Többen is ajánlgattak nekünk hajótúrát a Blue Cave-hez, azaz a Kék barlanghoz. A kikötőben sorra mindenütt ilyen hirdetőtáblákat lehetett látni, némelyiknél útvonalban is volt különbség, és árban is. Nekünk a szállásadónk is ajánlott egyet, az 30 euró lett volna/fő, mi azzal szerettünk volna menni, de azt pillanatnyilag nem találtuk. Sebaj, úgyis csak holnap lehetett kimenni a tengerre, mert ma túlságosan nagyok voltak a hullámok.
Villámok cikáztak az égen, az egyiket egy kicsit sikerült elkapnom:
Bementünk palacsintázni az egyik helyre,
majd elindultunk az óváros felé, mely az 1979-es földrengés óta felkerült az UNESCO Világörökségi Listájára, hogy ezzel elősegítsék minél előbbi újjáépítését. Kotor óvárosa a legjobb hely arra, hogy közel kerüljünk az egykor római, velencei, majd osztrák uralom alatt álló város szelleméhez.
 |
| Egy hatalmas nyaralóhajó a kikötőben |
Három kapu vezet Kotor óvárosába, a legrégebbi közülük a déli, melyet a 13. században emeltek. A parton áll az északi és a főkapu, ezek a 16. században épültek, reneszánsz stílusban. Az egész óváros gyalogos övezet, autóval bemenni nem lehetséges. Viszont közvetlenül mellette van egy hatalmas parkoló. Mi a szálláson hagytuk az autót, Kotorban nincsenek akkora távolságok, hogy ne lehessen autó nélkül bejárni az egész környéket. Ezt a szállásadónk is elmondta, hogy városon belül nem szükséges autóval közlekedni.
A főkapun mentünk be az óvárosba, ahol a fő térre jutottunk, a bejárattal közvetlenül szemben emelkedik az Óratorony /Sahat kula/, mögötte pedig két patríciuscsalád, a Bisanti és a Beskuca família palotája áll.
 |
| Az Óváros főbejárata |
 |
| A Gyógyító Boldogasszony-templom |
 |
| Szent Klára templom |
 |
| Szent Nikola templom |
 |
| Blessed Ozana templom |
Kijöttünk a déli kapun, de csak megnéztük, hogy az hova vezet, aztán vissza is forsultunk, mert az óvárosban még nem láttunk mindent. Az óváros mellett a Scurda folyó fut, aminek vannak elég látványos részei is.
 |
| A déli kapu |
A macskáknak egész montenegróban kultusza van, de itt Kotorban vannak a legtöbben. Több száz kóbor macska lakik a városban, de a kóbor szó ne zavarjon meg senkit, a helyiek és a látogatók is gondozzák és szeretik őket. Kotor egy igazi macskaparadicsom. Nemcsak élőben, de szobor formájában is megtalálhatók:
A Szent Trifun-székesegyház egyike Montenegró két római katolikus székesegyházának, a Kotori egyházmegye székhelye. Szent Trifun, a város védőszentje tiszteletére építették a 12. században. Érdekessége, hogy az 1667-es dubrovniki földrengés során mindkét tornya leomlott, ezeket barokk stílusban építették újjá, de a bal oldali befejezetlen maradt. Ekkor alakították ki a reneszánsz stílusú rózsaablakot is. Itt egy esküvői fotózás zajlott éppen.
 |
| Szent Trifun katedrális |
Ez a cica nagyon édesen pózolt és hagyta magát simogatni is, őt nagyon imádtam:
Az északi kapun át hagytuk el az óvárost.
Találtunk egy gyalogutat, ami a házak fölött vezetett végig az óváros szélén. Innét szuperul be lehetett látni az óváros egyes részeibe.
Még sátálgattunk egy kicsit erre-arra, így estefelé már nagyon kellemes volt az idő. Kerestünk egy boltot is, ahol vásároltunk néhány dolgot.
Már besötétedett mire visszaértünk a szállásra. Ez a nap is nagyon szuper volt, Kotor határozottan tetszett nekünk, nagyon örültünk, hogy ezt a várost választottuk, hogy itt legyen a 3. szállásunk.
Kapcsolódó bejegyzések:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése