Oldalak

2022. október 3., hétfő

Montenegro - 3/2. - Biogradska Gora Nemzeti Park


2022/05/23 - 2022/06/01.

Montenegro

3. nap - 2. rész

Biogradska Gora Nemzeti Park

A szálláson kifújtuk magunkat kicsit, ma is nagyon meleg volt, majd eldöntöttük, hogy megnézzük a Biogradska Gora Nemzeti Parkot. A szállásunktól kb. 1 órás volt az út és a park bejáratánál itt is fizetni kellett, fejenként 3 eurót.

A park a Bjelasica-hegység részét képezi. Legnagyobb és legjelentősebb természeti kincse az 1600 hektáron elterülő Biogradska Gora őserdeje, mely egyike Európa utolsó 3 fennmaradt őserdőinek.








A park területén számtalan gleccsertó található, ezek közül a legnagyobb és a legkönnyebben megközelíthető a látogató központ területén lévő Biogradsko jezero. Az 1094 méter magasan fekvő, őserdőkkel körülölelt tó nagyon kedvelt a turisták körében. Partja körül kiépített sétány fut, melynek hossza 3,5 km, ami kb. 2 óra alatt lazán körbesétálható.

















Először elmentünk az étteremig és ott ettünk egy fagyit. Gondolkoztunk rajta, hogy végigsétáljuk-e a tavat, fog-e hozzátenni valami pluszt ahhoz, amit már eddig is láttunk, de végül úgy döntöttünk, hogy 3,5 km nem olyan sok, menjünk.

A fák mögött az étterem

Kicsit attól tartottunk, hogy majd itt is vízfolyásokon kell átszenvednünk magunkat, amihez nem sok kedvünk lett volna megint, de leszögezhetem, hogy ennél a tónál nincs semmi ilyesmi. A séta során időnként voltak kiírások, hogy mennyi km van még hátra, amit nem volt rossz tudni. Egyébként meglepően gyorsan végig lehetett menni rajta, különösebb fáradtság nélkül. Itt az erdőben nem volt az a dögmeleg sem, hanem kellemes túrázó idő.

















A séta első felében egy kőből faragott medveszobrot pillantottunk meg.





Épp most virított a vad fokhagyma, ilyet itt Angliában is láttunk már sokat, nagyon szép tud lenni, ahogy beteríti az erdő gyepszőnyegét. Ha most látunk ilyet először, biztos nagyon érdekesnek találtuk volna, így annyira nem volt nagy hatással ránk.





















A deszkasétány rész nagyon hangulatos volt, itt is a vad fokhagyma dominált, de más vizi növények is voltak, pl. olyan, ami az óriáslapura hasonlított, csak itt egészen kicsik voltak a levelei.




















A Biograd folyót /Biogradska rijeko/ elérve tartottunk kb. az út felénél.
















Errefelé több békát is láttunk, amik annyira beleolvadtak a környezetükbe, hogy alig lehetett őket észrevenni.





Ismét vad fokhagymával benőtt erdei rész következett.






A hídon át kellett volna mennünk, de valamiért azt gondoltuk, hogy nem, és továbbmentünk az ösvényen. Később ránéztem a térképre és akkor láttam, hogy mehetünk épp erre is, de ez az ösvény nem a tó mellett, hanem egy folyó mellett halad, viszont ugyanúgy visszavisz a kiindulóponthoz. Ekkor inkább visszafordultunk és a hídon át haladtunk tovább. Azért érdemes volt kicsit elmenni egyenesen, mert a folyóról is szép képek születtek.
































A séta után megéheztünk és beültünk abba az étterembe, ahol előtte jégkrémet ettünk. Grillezett disznóhúst kértünk sonkával és sütőben sült krumplival, hozzá még salátát, párom ismét kért rizst is plusz köretnek. Nekem ez annyira nem ízlett, mert túl sós volt a sonka, amúgy nem lett volna vele gond.



Visszafelé párom megállt egy pillanatra, hogy lefotózzak egy hidat a Tara folyó felett:





Majd Mojkovac-ban tettünk egy rövid megállót a Turista Információs központnál, ahol két híd is átível a Tarán. Az egyik egy régi, a másik pedig egy új híd.












Spomenik Dušan Bulatović Džambas út menti emlékparkban is készült pár kép, mely kilátóként is szolgál, ahonnét szintén a Tarára lehet rálátni.









Volt itt egy árus bódé és két kis fekete kutya, nagyon félénkek  voltak és látszólag nagyon éhesek. Sajnos nem volt nálunk semmi, amit oda tudtunk volna adni nekik. Nagyon sajnáltam őket.





Ma volt az utolsó esténk itt fent a hegyekben, holnap odébállunk Rijeka Crnojevića-ba és még utoljára szerettem volna sétálni egyet itt a szállásunk környékén. Elindultunk azon az úton, ami a Zabojsko tó felé vezet, de tudtuk, hogy ahhoz már késő van, hogy egészen a tóig menjünk. Sétáltunk kb. fél km-t, majd visszafordultunk. Közben össze-vissza csíptek a szúnyogok. Mire visszaértünk a szállásra be is sötétedett.


















Kapcsolódó bejegyzések:



















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése