2022/05/23 - 2022/06/01.
Montenegro
10. nap - 2. rész
Podgorica
Podgoricában először is kerestünk egy autómosót, mert a kocsit tisztán kellett visszaadni. Nagy nehezen találtunk egyet, miután 20 percig keresgettük. Lemostuk, meg is tankoltuk. Belülről is ki kellett volna takarítani, de porszívót már végképp sehol se találtunk. Utána elmentünk a Delta City bevásárlóküzpont parkolójába, mert az viszonylag közel volt a belvároshoz és nem is volt olyan drága, 1 euró óránként. Innét elsétáltunk a belváros felé egy kis városnézésre a 38 fokos hőségben. Ma volt a legmelegebb napunk.
A Podgoricai egyetem parkjában áll Petar I Petrovic Njegos hatalmas szobra, aki évtizedeken át ült a montenegrói püspököki trónon.
Podgorica egyik legszebb épülete kétségkívül a Krisztus Feltámadásának Székesegyháza /Saborni Hram Hristovog Vaskrsenja/, mely egy gyönyörű ortodox teplom. Nem egy régi templomról van szó, építése csak 1993-ban kezdődött. A templom ikertornyával és kiemelkedő boltívével egyértelműen a középkori Szent Trifon-székesegyház hatásait érezteti, némi román, itáliai és bizánci stílussal keveredve. A belső teret arany hátterű ikonográfiai falfestmények, márványpadló és különböző berendezési tárgyak díszítik.
 |
| Az Úr Mennybemenetelének Temploma |
Elsétáltunk a Millenium híd felé.
A Millenniumi híd egy felvonóhíd, a Morača folyó felett. 2005-ben épült, ez köti össze a városközpontban található Ivan Crnojević körutat és az új városrész Július 13. utcáját.
Kicsivel arrébb egy másik látványos híd, a Moszkva híd látható. Ez csak gyalogos forgalomra szolgál, a Hercegovačka utcát köti össze Vlagyimir Viszockij, a híres szovjet énekes, dalszerző, költő és színész emlékművével.
Vlagyimir Visotszkij emlékműve tisztelgés az orosz író, énekes és színész előtt. Egyesek az orosz Elvis-szobornak hívják.
Podgoricában igazából nincs túl sok látnivaló, sokan teljesen ki is hagyják ezt a várost montenegroi utazásuk során. Mi is csak azért néztük meg, hogy elüssük vele az időt. Amit még érdemes lett volna megnézni itt, az az óvárosi rész, de arra már nem jutott idő.
4 órára kellett a reptéren lennünk, akkorra írtam az autóbérlő cégnek, hogy visszaadjuk az autót. A GPS-re hagyatkozva indultunk el a repülőtér felé és az egyik helyen mellékutcákba irányított. Már mentünk jópár kilométert, amikor feltűnt, hogy idefelé nem jöttünk ilyen kis szűk utakon, de azt gondoltuk biztos tud egy rövidebb utat. Már csak pár percet írt, amikor egyszercsak egy kapuhoz érkeztünk. Itt már sejtettük, hogy valami nem stimmel. A kapu mögött ült valami őr-féleség. Kiszálltam az autóból és mondtam neki, hogy hova mennénk. Ő rögtön kérdezte, hogy a GPS hozott ide, ugye? Mire mondtuk, hogy igen, elmagyarázta, hogy merre tudunk elmenni, mert ez konkrétan a reptér hátsó részéhez vezetett, ahonnét a repülők felszállnak. Még jó, hogy időben elindultunk, mert most mehettünk visszafelé. Idegesítő volt, hogy a GPS folyton vissza akart fordítani. Nagy nehezen kivergődtünk a főútra, ott a kiírásokat követve megtaláltuk a repteret. Pont 4 órára értünk oda, az autóbérlő cégtől már vártak minket a parkolóban. A fickó átnézte az autót, kívül-belül, majd közölte, hogy belül nincs kitakarítva. Mondtuk, hogy tudjuk, de nem találtunk porszívót. Azt mondta, hogy akkor a depozitból levon 10 eurót. Nem problémáztunk rajta, úgyse tudtunk volna mit tenni, a szerződésben benne volt, hogy tisztán kell visszaadni.
A reptér telminálja nagyon picike, már rengeteget repültünk, sokfelé, de itt valahogy nem tudtuk merre kellene mennünk. Csak a bőröndfeladó helyeket láttuk, de nekünk az nem volt. Kerestük merre kell menni az ellenőrzés felé és találtunk is egy helyet, ahol már állt egy sor. Mutattam a jegyeket, de mondta a csaj, hogy mi majd később és előbb amúgyis a check-in pulthoz kell menni, ahol a bőröndöket kell feladni. Nem értettük a dolgot, de nem voltunk ezzel egyedül, mások is ugyanolyan tanácstatanok voltak, azt sem tudtuk melyik sorba kellene ott beállnunk. Vártunk vagy 1 órát mire végre mondták, hogy mostmár a mi járatunk utasai mehetnek becsekkolni. Mindenki kapott egy általuk kiadott repjegyet, a szokásos kinyomtatott nem volt jó. Berakták a kilépő pecsétet is az útlevélbe.
Csak a járat idulása előtt mehettünk a security-hez, de nem volt valami nagy ellenőrzés, az sem érdekelte őket, hogy mennyi és milyen folyadék van nálunk, nem is kellett kirakni. A hazaúton nem volt semmi gond, időben indultunk és érkeztünk.
A felszállás képei:
Ezzel véget is ért montenegroi kalandunk. Lehet, hogy a bejegyzésekben néha azt sugalltam, hogy nem érte meg ide jönnünk vagy megbántuk, de erről szó sincs. Megismertünk egy új országot, ahol eddig még soha nem jártunk, sikerült sok helyet megnézni és bár képekről látva kicsit másra számítottunk, egy percig sem gondoltuk azt, hogy jobb lett volna máshova menni. Főleg, hogy ismerem magam, úgyse nyugodtam volna, amíg nem látom.
Kapcsolódó bejegyzések:
